„...Csaknem egy évtized veszett el az életemből, amíg nem voltunk itthon.”

 

József története - egy percben

Kanadában töltöttem a 30. évemet, amikor végleg hazaköltöztünk Magyarországra már 38. éves voltam. Csaknem egytized év veszett el az életemből, amíg nem voltunk itthon.”

Mit csinált ameddig külföldön élt? Hogyan érezték magukat?

Itthon nem tudtunk elhelyezkedni, így elsőként Kanadába mentünk a feleségemmel, aki tanítónő. Ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán külföldön jártunk, addig nem is gondoltunk ilyenre. Amikor megérkeztünk Torontóba, egyedül az volt a fontos számunkra, hogy dolgozhassunk valamit. Kertépítőként helyezkedtem el, a munkát pedig, amit végeztünk megbecsülték. Az eredményeink alapján ítéltek meg bennünket és multikulturális környezetben dolgozhattunk, ami számomra különleges volt. Jól éreztük magunkat és anyagi problémáink sem voltak, mert szinte a hét minden napján dolgoztunk. Ezt követően hazajöttünk Magyarországra és itthon éltünk egy ideig, de újból úgy éreztük, hogy mennünk kellene valahová, csak most kicsit közelebb, mint Kanada. Több ismerősünk is volt Angliában, de mi inkább Írországot választottuk. Ezt követően azonban a feleségem terhes lett, és úgy döntöttünk, hogy újból hazajövünk, hogy itthon szülessen meg a gyerek. A gyermek megszületését követően fél évre azonban visszautaztunk Írországba, ahol még 2,5 évet töltöttünk el.
 

Miért döntött úgy, hogy hazatér?

Írországban már nem élveztük annyira az életet. Sokkal nehezebb volt fenntartani magunkat, drága a megélhetésünk. Nehezen tudtuk összeegyeztetni, hogy a munka mellett a gyerekkel is tudjon valamelyikünk lenni. Az ország sem volt annyira élvezhető, zsúfolt volt és büdös, egyedül csak a fizetésünk volt jó. De nem ezért jöttünk vissza, hanem inkább érzelmi okok vezéreltek.
Kanadában töltöttem a 30. évemet, amikor végleg hazaköltöztünk Magyarországra már 38. éves voltam. Csaknem egytized év veszett el az életemből, amíg nem voltunk itthon. Patrióta típusú ember vagyok, ami önmagában is nehézséget okozott számomra ez alatt a 8 év alatt. Szeretek itthon élni, szeretem a magyar vidéket, a szántó-vető életformát. Hiányoztak a szüleim, akik sokszor támogatásra szorultak volna, amíg én külföldön voltam. A hazaköltözésünk mellett az tette le az utolsó pontot, amikor az apukám meghalt, az anyukám pedig súlyos betegen egyedül maradt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy véglegesen hazajövünk. Ráadásul a gyermeknek óvodába kellett mennie, amit Írországban nem tudtuk volna megoldani, mert nagyon sok pénzbe került volna. Szóval nagyon sok érv felmerült, és bár a feleségem jobban szeretett kint lenni, mert ragaszkodott a biztonságosabb anyagi környezethez, mégis hazaköltöztünk.

 

Hogyan teltek a hazatérés évei? Mivel foglalkozik most?

Pontosan eldöntöttük, hogy mit fogunk itthon csinálni. Édesanyám műtéte után Szabolcsban, ahol most lakunk, vettünk egy kertes házat. A felújítási munkálatok csaknem félévig tartottak, közben pedig munkát kerestünk és nekem sikerült is találnom. A feleségemnek azonban sajnos nem, így nálunk most ez a legnagyobb a válság. Én egy asztalos beállítottságú ember vagyok, bármilyen munkát el tudok végezni, ő azonban végzettségénél fogva nem.

 

Hogy látja, összességében megérte-e a hazatérés mellett dönteni, és amennyiben igen, miért?

Külföldön nagyon sokáig nem figyeltem a magyar politikát. Egészen 2005-ig azt gondoltam, hogy az ország biztosan jó irányban halad, és szépen lassan, például az Unió hatására majd megjavulnak a körülmények és jó lesz minden. A 2006-os választás azonban iszonytató sok volt számomra. Úgy éreztem, hogy az eltelt hat esztendő alatt, szinte még rosszabb lett minden mint azelőtt volt, hogy én kimentem. Nagyon elkeseredtem, és rájöttünk, hogy vissza kell jönnünk. Nem érzem, hogy most minden rendben lenne, de nem bántam meg, hogy hazajöttem és bízom benne, hogy boldogulni fogunk itthon. Hiszek benne, hogy jelen pillanatban jó irányba megy az ország, de nem tudom, hogy mennyit kell ahhoz várni, hogy ez érezhető legyen. Sok ember nem hiszi el, hogy külföldön sem könnyű boldogulni, és sok emberrel csak a keserűség mondatja, hogy jobb lenne eljönni. Nagyon szomorú ezt hallani. Külföldön is ugyanúgy meg kell mindenért dolgozni és nem hiszem, hogy csak külföldön lehet eredményeket elérni.

 

Vágner József, 38 éves

impresszum | kapcsolat