"Teljesebb életet élek"

Juli története - egy percben

“Egy magyar csak itthon - Magyar honban - érzi, érezheti magát igazán otthon.”

Mit csináltál ameddig külföldön éltél? Hogyan érezted magad?

13 hónapot töltöttem Brüsszelben egy európai fiatal joghallgatókat tömörítő nem-kormányközi szervezet nemzetközi szemináriumokért és intézményi kapcsolatokért felelős alelnökeként. Utána 2 és fél évet töltöttem el Hágában a Nemzetközi Büntetőbíróság Kamara részlegén és jogi kutató asszisztensként segítettem a részleg bíráinak a munkáját.

Brüsszel tetszett, de az EU-s és kozmopolita életmód rányomta a bélyegét a mindennapokra; az ott eltöltött idő nekem pont elég volt ebből a miliőből. Hollandia sok előnnyel járt: kiváló vonathálózat, nemzetközies légkör, beleértve a rengeteg szuper autentikus konyhát, remek tánc és zenei programok. De itt ki is merülnek az előnyök, s jön a megannyi hátrány: katasztrofálisan rossz időjárás, a holland életmód (bocsánat érte: vegetálás), amely nekem abszolút nem jött be... sok mindent a munkán, vásárláson és utazáson kívül nemigen lehet csinálni... és ezen az idővel az egyre, exponenciálisan, növekvő honvágy sem segített.

 

Miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz?

Hollandiát nem fájó szívvel hagytam ott, a munkahelyi fizetésemet kivéve. Nekem ideig-óráig a munka volt az első, a legfontosabb, de ez idővel megváltozott. Hiányzott a családom, a barátaim, a magyarországi és budapesti légkör, igenis hiányzott a magyar konyha és a sehol sem pótolható magyar életérzés és közeg, amit az előbbiekben felsoroltak egyvelege ad. A magyar ember eltemetheti a jobb boldogulás reményében vagy szükségében a fenti érzéseket, de mindig hazahúz a szívünk és lelkünk. Nehéz ezt a fajta érzést, illetve életérzést körülírni; ami akkor kerít hatalmába, ha az V. kerület vagy a várnegyed utcáit járom, amit akkor érzek, ha este rápillantok a kivilágított Budai várra vagy a Szent István Bazilikára – ehhez magyar szívvel kell élni, magyar nyelven kell beszélni és gondolkodni– magyarnak kell lenni. Ezt az érzést sehol máshol sem találtam meg. Mert lehet hányattatott az ember sorsa, mégis vállalja a hazatérést és a kihívásokat, mert egy magyar csak itthon érzi, érezheti magát igazán otthon.

 

Hogyan teltek a hazatérés évei? Mivel foglalkozol most?

Hazajönni könnyű volt, boldogulni már nehezebb. Nem hasznos a panaszkodás, de egy utazott, külvilágot látott és ott dolgozott embernek van viszonyítási alapja, mind bér, mind egyéb szinten. Így nehéz elfogadni a jelenleg Magyarországon lévő helyzetet, legyen szó az elvégzett munka bérezéséről vagy a közüzemi díjakról. De bízni kell, hogy a tisztességesen elvégzett munka egyszer majd csak kifizetődik.

Hazatérésem után letettem a második felsőfokú nyelvvizsgámat (mert a tényleges nyelvtudás rendkívül fontos) és nekiveselkedtem a jogi szakvizsgának, melyet sikeresen abszolváltam.  Jelenleg szakvizsgázott jogászként dolgozom egy irodában, főleg gazdasági és társasági ügyekkel foglalkozom, időm adtán szakfordításokat is készítek.

 

Megérte-e, és ha igen, akkor miért?

Boldogabb ember vagyok, mint külföldön bármikor is voltam, és teljesebb életet élek a hétköznapi értelmében. Újra részese vagyok a családom és barátaim életének és aktívan próbálok hozzájárulni, az elvégzett munkámmal, hogy Magyarország sorsa jobbra forduljon. Remélem, külföldi tapasztalataimat és elsajátított tudásomat Hazám javára tudom fordítani; hogy újra merjünk nagyok lenni, és tényleg azzá válni. Kívánhat ennél többet az ember? Most nevethetsz és elmosolyodhatsz, akár cinikusan gúnyolhatsz, de olvasd el még egyszer az előbbi kérdést, gondold végig – és most válaszolj újra…

 

Julianna, 29 éves jogász 

impresszum | kapcsolat