"Sokat segítenek a külföldről hazahozott tapasztalatok"

 

István története - egy percben

Mit csináltál ameddig külföldön éltél? Hogyan érezted magad?

 

Ausztráliában éltem több mint 3 évet, ahol doktori hallgatóként tanultam az Ausztrál Nemzeti Egyetemen. Nagyon jól éreztem magam, mind emberileg, mind szakmailag, hiszen kiváló műszerezettséggel és szakemberekkel dolgozhattam. Az egyetemen kívüli életbe kevésbé tudtam bekapcsolódni, ugyanis nehezen szoktam hozzá az eltérő kultúrához és életvitelhez. Számomra ez a multikulturális társadalom nem volt könnyen megfogható.

 

Miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz?

 

Bár tanulmányaim végeztével lett volna rá lehetőség, hogy akár kutatásban, akár iparban elhelyezkedjek, én itthon terveztem kutatói pályafutásomat folytatni. Reméltem, hogy a kint megszerzett szakmai, kapcsolati és gazdasági tapasztalatokat fel tudom használni. Ezt csak megerősítette bennem az ottani élettapasztalat, ugyanis rá kell döbbennem, hogy önmagában a sikeres hosszú távú, kiegyensúlyozott kutatáshoz nem elég a szinte tökéletes felszereltség és viszonylag stabil gazdasági háttér. Visszahívott a szakmai közeg, amiből kinőttem, és lehetőséget adott arra, hogy Ausztráliába is eljussak. Szintén visszahúztak a család, barátok, a táj, az évszakok, a szokások az ételek, és minden, amit itthon megszoktam és szerettem.

 

Hogyan teltek a hazatérés évei? Mivel foglalkozol most?

 

A hazatérésben voltak persze kihívások, de viszonylag gyorsan (3 hónapon belül) sikerült egy állandói kutatói státuszt kapnom egy rangos hazai kutatóhelyen. Itt a vezetőség és kollégák sokat segítették a beilleszkedésemet. Ugyanezzel az intézettel elnyertem egy rangos európai ösztöndíjat, ami anyagilag is hozzájárult az itthoni szakmai visszailleszkedésem sikeréhez. Mindehhez természetesen szükség volt arra, hogy kint tartózkodásom alatt is aktív kapcsolatot ápoljak az itthoni mentoraimmal és kutatótársaimmal. Közben felújítottuk kertes családi házunkat és bekapcsolódtunk az itthoni kulturális életbe is. Immáron több mint két éve dolgozom az intézetben és jelenleg új technológiák kifejlesztését végezzük hallgatók bevonásával, ami miatt reményeim szerint később más országok hallgatói jönnek hozzánk tanulni.

 

Megérte-e, és ha igen, akkor miért?

 

Összességében igen, bár nyilvánvalóan voltak nehéz pillanatok, de a kinti tapasztalatok alapján ez valószínűleg elkerülhetetlen volt. A legnagyobb kihívást a bürökráca terjengőssége és a gyakran tapasztalható (sokszor ok nélküli) pesszimista hozzáállás jelentette. Az anyagi lehetőségek valamivel szűkösebbek ugyan, de ennek ellenére, ha az ember kitartó, sok munkával és találékonysággal képes előteremteni a kutatáshoz és a megélhetéshez szükséges pénzt. Ebben sokat segítenek a külföldről hazahozott tapasztalatok, úgy, mint nemzetközi ismeretség, nyelvismeret, valamint szakmai ismeretek. Ezek mellett számomra jelentős ösztönzést jelent, hogy itthoni laborokban tudok dolgozni hazai kollégákkal. A munkám eredményei a hazai szakmai élet nemzetközi elismertségét segíthetik, és gyakorlati alkalmazásának anyagi hozadéka elsősorban az itt élők javát szolgálja.

 

István, 31 éves

impresszum | kapcsolat