"Itthon sokan számítottak rám"

 

 
Tristan története - egy percben
 

Mit csináltál ameddig külföldön éltél? Hogyan érezted magad?

Négy évet tanultam és dolgoztam az USA keleti partvidékének egyik neves egyetemén, mint doktori ösztöndíjas. Tetszett a kihívás, hogy amerikai hallgatókat taníthatok az anyanyelvükön, élveztem, hogy a legkorszerűbb laborokat használhatom a kutatásomhoz, de leginkább az amerikai vidékbe beágyazott, multikulturális egyetemváros hangulata fogott meg.

Miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz?

Választani lehetett a lekottázott, kényelmes jólét és egy izgalmasabb, kihívásokkal teli karrier között. Ezen kívül fontos volt, hogy itthon sokan számítottak rám… úgyhogy, amikor értesültem egy ösztöndíjról a volt magyarországi egyetememen, akkor pár hónap tépelődés után elfogadtam a lehetőséget.

Hogyan teltek a hazatérés évei? Mivel foglalkozol most?

Nem állítom, hogy egyszerű volt. Az akklimatizálódáson viszonylag hamar át lehet esni, de tény, hogy találékonynak kell lenni, ha valaki Magyarországon szép karriert szeretne befutni…. de én találékony voltam, és pár váltás után megtaláltam azt, amivel szeretek foglalkozni. A külföldön (is) megszerzett természettudományos ismereteimet felhasználva megtaláltam azt a területet, amivel Magyarországon ki lehet tűnni: és most környezeti tanácsadással foglalkozom. Segítségemre voltak azok a jóbarátok, akik itthon vártak.

Megérte-e, és ha igen, akkor miért?

Ha kint maradtam volna, akkor, most valószinüleg egy álmos külvárosban élnék, egy kellemes családi házban és a kényelmes életmódtól plusz öt kiló lenne rajtam. Kedvenc sportom a baseball lenne és a lányom "daddy"-nek szólítana. Most Budapesten -az egyik legszebb városban- élek, az irodámból látom a Halászbástyát, a lányom "apának" fog szólítani... de ami a legfontosabb az az, hogy nyomot tudok hagyni az engem körbevevő világon. A plusz öt kiló így is megvan, de a sok disznóvágástól...

Tristan, 31 éves környezetvédelmi tanácsadó

 

 

Mit csináltál ameddig külföldön éltél? Hogyan érezted magad?
 

Négy évet tanultam és dolgoztam a az USA keleti partvidékének egyik neves műegyetemén, mint doktori ösztöndíjas. Tetszett a kihívás, hogy amerikai hallgatókat taníthatok az anyanyelvükön, élveztem, hogy a legkorszerűbb laborokat használhatom a kutatásomhoz, de leginkább az amerikai vidékbe beágyazott multikulturális egyetemváros hangulatát élveztem.

Miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz?
(érzelmi + praktikus okok)
 

Választani lehetett a lekottázott, kényelmes jólét és egy izgalmasabb, kihívásokkal teli karrier között. Ezen kívül fontos volt, hogy itthon sokan számítottak rám… úgyhogy, amikor értesültem egy ösztöndíjról a volt magyarországi egyetememen, akkor pár hónap tépelődés után elfogadtam a lehetőséget.

Hogyan teltek a hazatérés évei? Mivel foglalkozol most?

Nem állítom, hogy egyszerű volt. Az akklimatizálódáson viszonylag hamar át lehet esni, de tény, hogy találékonynak kell lenni, ha valaki Magyarországon szép karriert szeretne befutni…. de én találékony voltam és pár váltás után megtaláltam azt, amit szeretek csinálni. A külföldön (is) megszerzett természettudományos ismereteimet felhasználva megtaláltam azt a területet, amivel Magyarországon ki lehet tűnni, és most környezetvédelmi és környezetpolitikai tanácsadással foglalkozom. Segítségemre voltak azok a jóbarátok, keratív, ösztönző fiatalok, aki közül nagyon sokan vannak a mostani Magyarországon.

Megérte-e, és ha igen, akkor miért?

Ha kint maradok, most valószinüleg Houston külvárosában élnék, egy kellemes családi egyenházban, a kényelmes életmódtól plusz ötkiló lenne rajtam, kedvenc szórakozásom a baseball lenne és a lányom daddy-nek szólítana. Most Budapesten élek, az irodám ablaka a Budai Várra néz, a lányom apának fog szólítani és úgy érzem, hogy változtatni tudok a világon. A plusz öt kiló így is megvan, de a sok disznóvágástól J.

Tristan, 31 éves

impresszum | kapcsolat